Hungarian (formal)English (United Kingdom)Italian - Italy
A kosarad jelenleg üres!
Mérettáblázat

Segíthetünk?

info@livinghistory.hu

Bánki Hajnal
+36 (70) 947-5391

Németh Ádám

Munkanapokon: 8:00-19:00

100% 10 napos pénzvisszafizetési garancia
Hírek
Gambesonok az ókortól a XIII. századig

Ebben a cikkben azzal fogunk foglalkozni, milyen korszakokon, milyen változásokon mentek át a harci vértezetek alá, vagy önmagukban viselt textilvértek az ókortól a kora-újkorig. Reméljük mindenki talál neki való újdonságot a korszakok közt.

Ókor

Már a római hadseregben is egészen biztosan használtak egyfajta bélelt textil ruházatot a páncélok és a ruha között. Sajnos nem maradt fent ebből az időből sem lelet, sem jól használható ábrázolás. Feltételezhetjük, hogy a principátus kori sereg harcosainak bélelt ruházatát a karoknál és a lábaknál bőr rojtok szegélyezték, mely némi védelmet talán nyújthatott a végtagok felső részének. Egyes bizonytalan források ezt a ruha darabot „thormacus” – nak, vagy „subarmilis”-nek nevezik. Olykor előfordulhatott, hogy erre a ruházatra egy plusz bőr tunikát vagy valamiféle borítást húztak, hogy védjen a nedves idő ellen.

sub_armor

Subarmilis rekonstrukciója

Bővebben...
 
Gambesonok használatban

Ami a vas alá kell

A „gambeson” valójában nem más, mint egy gyűjtőnév. A különböző páncélok alatt viselt, vagy a keményebb páncélokat (jobb híján) helyettesítő nyugati textilvértek neve. Formája a hosszú évszázadok alatt mindig változott. Hol rövidebb lett, hol hosszabb, hol egyszerűbb, hol cifrább. A lényeg azonban a hosszú idő ellenére sem változott: párnázott felületet képezni, ami a keményebb vért által felfogott ütés energiáját elnyeli.
Sok kezdő hagyományőrző botor módon elköveti azt a hibát, hogy ezt a nem túl látványos, de sokszor kényelmetlen darabot kifelejti a felszereléséből. Ezt a kényelmességet pedig azon nyomban megbánja, amikor az első csapást kapja a pólóra vett kapcsolt láncingére. Azonban sok tapasztaltabb hagyományőrző sincs vele tisztában, mire kell leginkább figyelni egy bélelt kabát vásárlásánál vagy megrendelésénél.

Bővebben...
 
A XV. század páncéljai

Részlet a Mathias Rex Egyesület páncéltörténeti tablójából

Írta: Hézser Benedek és Németh Ádám

A páncél

A harcosok az idők kezdete óta viselnek testüket védő öltözetet. Ez mindig is felszerelésük egyik legékesebb és legjobban megbecsült darabja volt. Vértezetet szinte mindenből készítettek: textilből, bőrből, fémből. 
A legtehetősebb harcosok rendelkeztek rendszerint a legpompásabb vértekkel, melyek főleg fémből készültek. Európa csataterein nagyon sokáig a láncszemekből összekapcsolt páncélingek voltak a jellemzőek. Láncból inget, csuklyát, sőt még harisnyát is készítettek. Ezek remekül védtek a vágások, ellen, de a szúrások és nyílvesszők ellen már kevésbé. 
Az 1300-as évek második felében már elterjedtek a lemezből készült vértdarabok is. A következő száz évben pedig a lemezpáncélok már felváltották a láncingeket. A közgondolkodásban ezeket a vértezeteket szoktuk „lovagi páncél”-ként emlegetni, holott csak a lovagkor végén, a középkor utolsó száz évében terjedtek el.

Bővebben...
 
A lyukakból készült páncél

Írta: Németh Ádám

Miből lesz a cserebogár?

A láncingekről egész könyvtárnyi irodalom készült már, azonban keveset szoktunk róla beszélni, hogyan is készült egy láncing a középkorban? A készítés első igaz kihívása már az alapanyagnál elkezdődött. Mivel akkoriban nem gépsorok ontották magukból a drótkötegeket, így ki kellett találni a drótkészítés praktikus módját. Alapanyagnak általában kis széntartalmú, kovácsoltvasat használtak. A kohóból kikerült lapokat vékony csíkokra vágták. A csíkokat tovább kalapálták, amíg néhány milliméter átmérőjű durva drótot nem kaptak.
Innentől kezdett bonyolódni a dolog, ugyanis a durva anyagból egyenletesre munkált huzalt kellett csinálni. Ennek több módja is létezett. Az egyik, hogy szálanként egyenletesre kalapálták, amíg tökéletes formát nem kaptak (Nem nehéz kitalálni, hogy ez a legnehezebb módszer.).


1

Bővebben...
 
FILMAJÁNLÓ: Makrancos Kata

makrancos_kata_2

színes, magyarul beszélő, olasz-amerikai vígjáték, 122 perc, 1967

rendező: Franco Zeffirelli

író: William Shakespeare

jelmeztervező: Danilo Donati, Irene Sharaff

szereplő(k): Elizabeth Taylor, Richard Burton, Michael York

Zeffirelli ezen filmje méltatlanul sülyedt a feledés homályába többi nagyszerű alkotása mellett. Elizabeth Taylor és Richard Burton meggyőző alakítását tovább emelik a történelmi hitelességre törekvő jelmezek, melyek alól csak néhány kivétel mutatkozik a sztáralürjeiről híres Elizabeth Taylor számára készített kosztümök között.

Bővebben...
 


3. oldal / 4